Hétfő hajnalban az Északi Áramlat-1-nél, míg este az Északi Áramlat-2-nél jelentettek hirtelen nyomáscsökkenést és szivárgást a svéd és a dán hatóságok. A vezetékek a Balti-tengerben húzódnak Oroszország és Németország között (orosz, finn, svéd, dán és német felségvizeken), de mindkettő használaton kívül van: az 1-est Oroszország zárta el az ellene hozott szankciók „megtorlásaként”, míg a másikat maga Németország, ezzel „büntetve” Oroszországot a háború megindításáért.
A német, a svéd és a dán hatóságok még elemzik a helyzetet, pontosan nem tudják ugyanis, mi lehetett a hirtelen nyomáscsökkenés oka. Ehhez azonban a csöveket magukat kell a tengerfenéken megvizsgálni, ez némi időbe telik. Azt azonban már sejteni lehet szerintük, hogy célzott támadás történt a vezetékek ellen, ugyanis
több mint valószínűtlen, hogy ugyanaz a probléma gyakorlatilag egyszerre lépjen fel mindkét vezetéknél, három különálló csövön, ennyire közel egymáshoz.
Az Északi Áramlat-1 mindkét vezetékénél észlelték a szivárgást, az Északi Áramlat-2-nél csak az egyiken. A dán tengerészeti hatóság az Északi Áramlat-2 esetében a Bornhold szigettől délre futó vezeték öt tengeri mérföldes körzetében tiltózónát hozott létre. A hatóság szerint a szivárgás nem a környezetet, hanem az arra közlekedő hajókat veszélyeztetné, amelyek a vezetékből felszökő gázbuborékokba kerülhetnek. Némileg másképp látja a helyzetet Sascha Müller-Kraenner, az Environmental Action Germany környezetvédelmi szervezet igazgatója, aki úgy fogalmazott: a felszínre érve a földgáz súlyosan károsítja a légkört. Ez kis mennyiségben még nem okozna problémát, de az Északi Áramlat 2-ről köztudott, hogy tele van töltve (117 millió köbméter áll benne), így a szivárgást kiváltó baleset vagy támadás olyan súlyos lehet, amely már veszélyes mennyiségű üvegházhatású metángáz felszínre jutását feltételezi.
Kinek az érdeke?
Több lehetséges forgatókönyv is felmerül, ám egyelőre ezek csak találgatások. Az egyik, hogy Ukrajna vagy valamelyik nyugati állam hajtotta végre a támadást, hogy Németország még egy esetleges (egyébként jelen pillanatban elképzelhetetlen) megegyezés esetén se tudja újraindítani a vezetékeket. Első pillantásra nagyon merésznek tűnhet az ötlet, mivel egy tengerfenéken futó vezeték elleni támadás még a legprofibb csapat, szervezés és logisztikai előkészítés esetén is magában hordozza a lebukás lehetőségét,
ha pedig Ukrajna állna a háttérben, és ez ki is derül, az az egész Nyugat háborús hozzáállását befolyásolhatja.